Balázs- Kivinnéd őket te a reptérre? - kérdezem Kádit, aki felvont szemöldökkel pillant vissza rám.
- Nem az én barátnőim - feleli szemrehányóan nekem és Ádámnak.
- Ádi megy veletek, de nekem dolgom van - vonok vállat. Amúgy semmi bajom, de nem akarok Brigivel találkozni.
- Haver, ne legyél már beszari! - mordul fel válaszul.
- Jól van, akkor menjünk - forgatom meg a szemeimet majd bepattanok a kocsiba ahol már Zsófi és Brigi ülnek. Brigi a barátnője vállán alszik, az arcán látszódik még néhány sérülés, de még így is megdobogtatja a szívem. Amikor ránézek, elfelejtem, hogy haragszok rá. Haragszok rá mert felelőtlen volt, és veszélybe sodorta az életét.
- Mennyi idő van még az indulásig? - kérdezi Ádi majd a barátnőjére pillant.
- Két óra - szólal meg. Brigi eközben felébredt, de nem szól semmit, csak néha találkozik össze a tekintetünk a visszapillantó tükörben. Vezetés közben megpróbálok nem gondolkozni, csak a kormányra és az útra koncentrálni.
- Várj, segítek - a reptér előtti parkolóban benyúlok Brigi háta mögé és segítek kiszállni neki. Nem néz a szemembe, nem szól semmit, mégis érzem, ahogy a tekintete néha az ajkaimra téved.
- Sok sikert a további meccsekre, majd otthonról szurkolok. - Hangja olyan halk, hogy alig értem.
- A kabalám - suttogom, abban reménykedve, hogy nem hallja meg.
Brigi ekkor néz rám először, a szemeiben viszont látom magam.
- Nem haragudj rám, rendben? Te is ezt tetted volna a legjobb barátodért.
Ellép tőlem, kihúzza magát majd elmosolyodik. Napok óta most először látom a mosolyát, az ajkait felfelé húzódni. Legszívesebben szorosan ölelném, nem érdekelne az elmúlt két nap, nem érdekelne a haragom. Hazavinném magammal és addig ölelném ameddig be nem gyógyulnának a sebei, ameddig azt nem mondaná, hogy szeret, és hogy velem akar maradni.
Ahogy látom a gépét felemelkedni a levegőbe, a szívem megszakad. Ez olyan, mint amikor egy kisgyerektől elveszik a legkedvesebb játékát.
Hirtelen nem kapok levegőt, a kezeimből és a lábaimból kiszökik az élet és a kék eget szemlélve gondolkozok.
Az elmúlt hetekben annyiszor lett volna lehetőségem elmondani neki, hogy mit érzek, de egyszer se tettem. Hogy miért? Nem tudom. Talán féltem, hogy elutasítóan fog velem viselkedni. Pedig tudom, hogy nem tette volna és talán ő is így érez.
Eleinte nem mertem még magamnak se bevallani, hogy szeretem, és hogy szerelmes lettem belé.
- Elmentek. - A hotelhez vissza már Ádi vezet én pedig előveszem a telefonomat és kikeresem Brigi nevét. Muszáj leírnom neki mindent.
Balázs üzenete:
Ha hazaérsz olvasd el. Persze csak ha szeretnéd! Annyira hülye vagyok, hogy nem mondtam el neked amikor tehettem. De ezt egy fiúnak nehéz kimondania. Mi nem vagyunk olyanok mint ti lányok, ezt tudnod kell. Régóta éreztem már ezt a dolgot, talán azóta amióta ismerlek. Csak sose vallottam be még magamnak se. Amikor ott ültél a földön a folyosón, egyedül és eszméletlenül én... azt hittem elveszítettelek. Örökre. Most olyat fogok írni amit jól jegyezz meg mert ezentúl még bunkóbb leszek és még szerethetőbb! De amúgy nagyon szeretlek, ezt jó ha tudod. Igen: szeretlek Brigi. Én nem tudom mit kell ilyenkor írni mert sose vallottam még szerelmet, talán csak az oviban.
Ezt jó ha tudod: a te jelenléted olyan volt számomra mint egy falat kenyér, a meccseken belőled táplálkoztam, mert tudtam, hogy ha végzünk, te ott leszel, ott vársz majd a lelátón. A csókokról meg már ne is beszéljünk, mert azok tényleg olyanok voltak mintha visszahoztak volna a halálból.
Jól van, most már tuti sírsz, mert olyan cuki voltam! De tényleg, nagyon szeretlek.
- Mi az haver, sírsz? - kérdezi Ádi. Felvont szemöldökkel felpillantok majd megtörlöm az arcomat.
- Dehogy sírok, nem te vagyok! - vágok vissza ő pedig egy széles mosollyal nyugtáz.
- Mit írtál neki?
- Csak a szokásosat. Küldtem magamról egy szexi képet, kíváncsi vagy rá? - vigyorgok.
- Persze, édesem, mutasd meg! - vág vissza elvékonyított hangon. Végre nevetünk, ez kellett már nekünk.
Brigi
Már egy pár órája itthon vagyok, téblábolok a lakásban és várom, hogy anya és az öcsém hazaérjenek.
- Szia, hát te? - kérdezi meglepetten anya majd végignéz rajtam. - Úristen, ennyire megvert az a férfi?
- Mondtam, hogy jövök.
- Csak nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Kimentem volna a reptérre eléd.
Megrázom a fejem majd leülök.
- Megoldottam - felelem.
- Összevesztél vele is? - Anya mindent tud egyébként. Jó, azt nem hogy összejöttem Balázzsal, de szinte mindent tud.
- Csak a szokásos. - Mostanában minden kérdésre így felelek.
Ekkor megcsörren a telefonom, üzenetem érkezett. Hűha, Balázs egy egész regényt írt. Bevonulok a szobámba majd leülök az ágyamra és olvasni kezdem.
Minden egyes mondat mély ütés a szívemre. Egy édes kés, amely egyszerre fájó, de mégis olyan jól eső.
Brigi üzenete:
Hékás, te tudsz valakit szeretni magadon kívül?
Balázs üzenete:
Úgy látom megfogtad a lényeget.
Brigi üzenete:
Meg, nehéz felfogni.
Balázs üzenete:
És?
Brigi üzenete:
Most azt várod, hogy én is ilyen hosszú szöveget írjak? Nem lehetne inkább, hogy felhívlak, vagy skype-olunk és úgy elmondom a gondolataimat?
És amikor ezt elküldöm, már jelez is a skype, hogy hívásom van. Elmosolyodok, letörlöm a kósza könnycseppjeimet majd a gép elé ülök.
- Kezdheted - szólal meg a világ másik feléről én pedig nagy levegőt veszek.
- Szeretlek, oké? - kezdem. - Rohadtul szeretlek, szeretem a hülye viselkedésedet, és az öntelt vigyorodat is, amit amúgy néha annyira letörölnék a képedről. Tudod miért szeretlek még? Mert amikor együtt vagyunk, te nem a híres Dzsudzsák Balázs vagy, hanem a kicsit sem híres Dzsudzsák Balázs, aki képes hajnalban felkelni azért, hogy elvigye a barátja barátnőjét mekibe. Aki sose mondja ki, hogy tévedett, mégis megbán dolgokat. Szeretlek, mert idegesítesz, és mindig a világom középpontjában akarsz lenni.
Balázs felvont szemöldökkel hallgatja a vallomásomat, majd egy pillanatig meg se moccan.
- Mi van, Dzsudzsi, lefagytál? - pislogok. Válaszul elneveti magát majd félrepillant, hogy ne lássam a könnyeket a szemében.
- Hát...ez szép volt - mondja elismerően bólogatva.
- Annyira, hogy megsirattalak? - nevetek fel gonoszan.
- Igen, annyira - mondja, őszintén a szemeimbe nézve.
- És akkor most mi lesz velünk? - kérdezem hirtelen.
Nagy levegőt vesz.
- Leszel a barátnőm? Úgy értem hivatalosan a barátnőm.
Ha eddig nem hagyott volna ki a szívem, akkor most teljesen megállt. Pillanatokig csak pislogni tudtam, a hangom pedig konkrétan eltűnt. Lehet elszaladt ijedtségében.
