2016. július 30., szombat

9. fejezet - Bábok

Dzsudzsi

Az ajkai annyira puhák, annyira illenek az enyémekhez. Kezemet a csípőjére csúsztatom, ő pedig közelebb férkőzik hozzám. Az agyam azonnal kapcsolatba lép a lenti agyammal - ha érted mire gondolok. Egyikőnk se habozik, szinte faljuk egymás ajkát, nyelvét. Kissé a mosogatóhoz nyomom, várom, hogy ellenkezzen, de ő megpróbál még egy kicsit hozzám préselődni.
- Balázs... - kezdi, de én az ajkára teszem az ujjamat miután már nem csókolózunk. Lihegve nézek rá, ő pedig csak megrázza a fejét. A kedvem - és más is - egyből lelombozódik, ahogy megpróbál eltaszítani magától. 
- Tényleg nem tudom mi ütött belém, bocsáss meg! - kérem de ő csak megvonja a vállát, mintha mi se történt volna. 
- Reggeli után hazamegyek, jó? - kérdezi mire én csak megrázom a fejem. Nem szólok semmit, úgyis tudja mit mondanék: szükségem van rád. Mint egy idióta, szerelmes hülye gyerek. Brigi elém pakolja a reggelit, ami most egyáltalán nem esik jól, pedig fantasztikusan néz ki. Csak az agyam még mindig az öt perccel ezelőtti dolgokon forog. 
Brigi elindul felfele, hogy felöltözzön én pedig mosogatni kezdek. 
Mit érzek? Nem tudom, de egyet biztosan tudok, mégpedig, hogy kedvelem ezt a lányt, és nem véletlen csókoltam meg. Tudnom kellett, hogy mit érzek, és hogy Ő mit érez. Hülyeség kijelenteni, de lehet, hogy ugyanazt érezzük mindketten. Csak még mindig nem tudom mi van köztünk, és ez kiakaszt. 
Sóhajtva igazítom meg a hajamat a tükör előtt állva miközben Brigi lesétál a lépcsőn és a cipőtartóhoz megy. Minden lépését figyelem, várom, hogy megforduljon, odajöjjön hozzám és megcsókoljon. Szeretném, akarnám. 
- Indulhatunk? - kérdezem és nem nézek rá. Felkapom magamra a napszemüvegemet, így nem látja, ha csak őt vizslatom. Felkapja a cipőjét majd biccent. Elindulunk, de az ajtóban visszafordul. Az arca így csak pár milliméterre van az enyémtől. Legszívesebben az arcára tenném a kezem, de így csak nézem, várom, hogy mondjon valamit.
- Figyelj... 
- Igen? - suttogom ő pedig felnéz rám. Látom a vívódást a szemeiben. Nem tudom mire gondol, habár lehet nem is szeretném tudni. 
Nagyot sóhajt majd végre megszólal:
- Semmi. - És ezzel a kocsihoz megy, beszáll majd én is követem. Amikor már én is bent ülök a kocsiba, szótlanul rám néz majd nagyot sóhajt. Hogy mennyit tud sóhajtozni! Előkapja a telefonját és végiggörget az üzenetein. Nem lesem meg, de a szememet kiszúrja egy név: Kádi. Szóval Kádár. Értem én, nem is zavar, csak mosolyogva szedném ki a kezéből a telefont, hogy kitöröljem Tamás számát. Mi tett ilyenné? A mellettem ülő barna hajú lány, aki fenekestül felborította az életemet. 
Mondhattam volna neki, hogy maradjon velem még egy kicsit. Vagy hogy aludjon még egy napot itt. Azt AKARTAM, hogy ne menjen el, ne legyen szótlan. De én csesztem el. Én csókoltam meg, mert a hülye vágy megint erősebb volt nálam. Én tényleg csak azt akartam, hogy érezze: kell nekem
Az út csendben telik, egyikőnk se szól, Brigi egyszer felnevet, majd felém kapja a fejét. Barna szemeivel engem néz, majd lehunyja a szemeit. A kezemet automatikusan a combjára tenném, de megacélozom magam és inkább csak tovább vezetek. 
- Megérkeztünk - szólalok meg kis idő múlva és leállítom a kocsit. Brigi felkapja a fejét, de nem mozdul az ülésből. Látom, ahogy vívódik: rám nézzen, vagy csak kiszálljon és bemenjen a házba? 
Egyszerre szállunk ki a kocsiból, de én azonnal az ő térfelére megyek és elkapom a kezét.
- Brigi, várj! Csak annyit akartam mondani, hogy én egyáltalán nem bántam meg a csókot! És ha tehetném, akkor újra és újra megtenném. Ha azt akartad, hogy sajnáljam, akkor tévedtél. Egyáltalán nem sajnálom! 
Brigi megrázza a fejét majd a lakásához megy. Követem, hallani akarom, ahogy hozzám szól.
- Nem kell sajnálnod. Mindkettőnk hibája volt - mondja hirtelen én pedig elképedve nézem a lányt, aki most törte össze a szívemet. Pedig csak nem rég jöttem rá, hogy nekem van olyanom is. 
- Hibája?! Te normális vagy? Ez egyáltalán nem volt hiba! - mondom felemelt hangerővel. Elhátrálok tőle, közben csak Őt nézem. Nem kellett volna azt mondania, hogy hiba. Jobb lett volna, ha semmit nem mond! Megrázom a fejem miközben kinyitom a kocsim ajtaját. Brigi szeme se rezdül, csak engem néz miközben ő is fél lábbal már a lakásban van. 
- Én most bemegyek - jegyzi meg halkan, mégis tisztán hallom. Szótlanul beszállok a kocsiba majd elindulok az úton. Elegem van ebből a lányból, elegem van abból, hogy úgy játszik velem, mintha valami baba lennék. És miből van még jobban elegem? Hogy tetszik ez az egész. Hogy akarom őt és a hülye kis dolgait. 
A zenelejátszó átvált a helyi rádióra, ahol éppen egy Horváth Tamás zene megy, azt hiszem a Táncol velem a világ. Az ujjaimmal finoman dobolok a zene ritmusára, miközben a kocsi halkan zúg a sztrádán. 
A kocsit az egyik közeli szupermarketnél állítom le és kiszállok belőle, azzal a tudattal, hogy most bevásárolok és veszek magamnak egy hatalmas doboz sört amit otthon megiszok. Nem szokásom inni, tényleg. De azt hiszem ez most különleges alkalom. 

- Balázs! - köszön rám egy apró termetű kisfiú, akinek már a hangja is ismerős. Aztán megfordulok, és Brigi kisebbített, fiúsított mását látom magam előtt. Tomi boldogan mosolyogva áll előttem, mellette az anyukája. 
- Szia, kisöreg - guggolok le elé miután köszöntem az édesanyjának is. - Rég találkoztunk már.
- Szerinted melyiket vegyem meg? - mutat fel két bábut én pedig elnevetem magam. Az egyik kezében a kis Dzsudzsák van a másikban pedig Kádi. Felnézek az anyukájára, aki mosolyogva rázza a fejét. 
- Kifizetem mindkettőt, rendben? - kérdezem de ő csak megrázza a fejét. Tiszta anyja-lánya! - Ragaszkodok hozzá, szeretném ha Tomi hazavinné mindkettőt és az egyiket oda adná Briginek! 
- Rendben - szólal meg ugyanolyan lágy hangon mint ahogy a lánya szokott. A pénztárhoz megyünk és - némi megbámulás és sugdolózás után - kifizetem a két bábút amit Tomi hangosan nevetgélve megköszön. 
- Hagyd, hogy a nővéred kiválassza melyiket szeretné, és utána egyből hívj fel, rendben? Itt a számom - írom le egy papírra a telefonszámomat majd átadom a kisfiúnak aki mosolyogva néz fel rám. 
Elköszönök tőlük majd hazaindulok.
- Úristen, az Ő! - hallok egy halk sugdolózásnak szánt mondatot de nem kapom azonnal oda a fejem. Csak amikor a két lány oda lép hozzám és szótlanul, mosolyogva néznek rám. 
- Sziasztok - fordulok feléjük kedvesen, ám kissé sietősen mosolyogva. Az egyik szőke, a másik pedig barna hajú, mindketten huszonegy-pár évesek.
A szőke közelebb lép hozzám és a kezét nyújtja. A zsebemben kezdek kotorászni tollért, vagy valami íróeszközért.
- Nem aláírást akarunk - szólal meg a barna hajú én pedig felvont szemöldökkel nézek vissza rájuk. 
- Akkor mit? Képet? Vagy a telefonszámomat? - nevetek fel saját viccemen, de a lányok arckifejezését látván lefagy a mosoly az arcomról. 
- Úgy tudjuk ismered Hegyvégi Brigit. Tudod mi a barátai vagyunk - mondja a szőke. Magára majd a barna társára mutat. 
- És ha azt mondom, hogy nem ismerem?
A lányokat látszólag meglepte a kijelentésem, de acélos tekintettel néznek engem miközben a szőke közelebb lép hozzám és a karomat kezdi simogatni. 
- Meg kell tenned nekünk valamit. Vagy ha nem, akkor Brigi megtudja, hogy miket tettél régen. Tudod, sok lány tudna mesélni a rossz Balázsról.
Pislogás nélkül meredek a szőkére majd elhátrálok. Azok ketten vigyorogva, gonoszan néznek engem. Hogy lehet két kislány ennyire ijesztő? Nem hogy tanulnának, vagy sportolnának. 
- Nem ismerem Brigit - mondom ki hirtelen és még magam is elhiszem. - Nem ismerek semmiféle Hegyvégi Brigit, sajnálom.
A két lány összehúzott szemekkel méreget majd egyszerre legyintenek és el is mennek. Egy ideig még magam elé bámulok majd beülök a kocsiba. Miért tagadtam le? Ennyire fáj, hogy visszautasított? 

Később már otthon vagyok, meglepő módon a konyhába lépek be először és kipakolom a cuccokat a kosárból. 
- Megint nincs kinek vacsorát csinálnom - jegyzem meg magamnak majd szomorkásan elmosolyodok. Ekkor csörren meg a telefonom, amit azonnal felkapok, meg se nézem, hogy ki hív.
- Balázs? Hegyvégi Tamás vagyok, tudod, Brigi tesója - szól bele halkan, már már suttogva a kedvenc kis barátom.
- Na, kit választott? 
A szívem kihagy egy dobbanást, amikor meghallom a válaszát:
- Téged - mondja Tomi én pedig lehunyom a szemem és automatikusan elmosolyodok. - És úgy, hogy becsukta a szemét. Szóval a sors is téged akar a tesóm mellé.
Halkan felnevetek majd elköszönök Tomitól - persze miután megkértem, hogy ne adja ki senkinek a telefonszámomat - és örömittasan összedobok egy jó kis kaját magamnak. 

2016. július 25., hétfő

8. fejezet - Megtörténtté téve

Brigi

Reggel álmosan botorkálok ki az ágyból. Balázs az éjjel átmászott az én felemre, így kis kifli-nagy kifli pozícióban aludtunk. 
Felkapom Balázs papucsát majd az ajtóból még visszanézek. A fiú, akit épp a napsugarak világítanak meg, mélyen alva terül el a hatalmas ágyon, a takaró éppen csak rajta fekszik, pont eltakarva azt a pontot, amit most éppen nem szeretnék látni. 
Megrázom a fejem a magam hülyeségén és elindulok lefelé. Kis idő - mert akkor ez a ház mint fél Pest - után megtalálom a konyhát. A hűtőhöz menve reggeli után kutatok. 
- Jó reggelt - szólal meg az ajtóból Dzsudzsák miközben én épp fél testtel a hűtőben kotorászok. Felemelem a fejem, de véletlen beverem azt és egy kissé meg is szédülök. Balázs azonnal a segítségemre rohan, elkapja a kezemet megakadályozva, hogy elessek. 
- Ügyetlen vagyok, mondtam már? - sóhajtom. Őszőkesége felhúz magához, szorosan a mellkasára tapadok és farkasszemet nézünk. Aztán közelebb hajol nekem pedig nincs szabadulásom. Szorosan a hűtő és a mosogató között állok ő pedig egyre közelebb hajol. Lassan érinti a számhoz a sajátját. Mozdulni se tudok. A kezét a csípőmre teszi, így még közelebb vonva magához. Nem ellenkezzek, ugyan miért tenném? Én is akarom. Ajkaink kisvártatva forrnak össze, először lassan, megfontoltan majd szenvedélyesen csókol. Automatikusan átölelem a nyakát, közelebb férkőzök a mellkasához. Nem foglalkozok azzal, hogy nem kellene kedveljem, hogy nem szabadna engednem neki, hogy megcsókoljon. 
- Balázs... - suttogom miután elválnak ajkaink. Az említett személy félig lesütött szemekkel liheg én pedig megpróbálom eltaszítani magam tőle.
- Nem tudom mi ütött belém - szólal meg hirtelen. Leül az asztalhoz majd egy poharat kezd piszkálgatni. 
- Megreggelizünk aztán lelépek, jó? - Felpillant, megrázza a fejét, de mást nem szól. Lesütöm a szemem, úgy pakolom elé a reggelit: szalonna és tojás. Asztalhoz ülve mindketten csak piszkálgatjuk az ételt, elgondolkozva. 
Reggeli után felkapom magamra a tegnapi ruhámat majd a cipőmet kötögetve várom, hogy Balázs is elkészüljön. Azóta semmit se beszéltünk, csak elmentünk egymás mellett. Mindkettőnk fejében a csók jár, tudom. 
- Indulhatunk? - kérdezi de nem néz rám. A kulcsot babrálja majd kinyitja előttem az ajtót. 
- Figyelj... - fordulok meg hirtelen így egész közel kerülünk egymáshoz. Balázs lenéz rám, meglehet csak pár centivel magasabb nálam. 
- Igen? - suttogja.
Jó ötlet lenne neki azt mondani, hogy tetszett a csók? Hogy minden kis izmom belerándult, annyira jó volt? 
- Semmi - rázom meg a fejem és a kocsihoz sétálok. Balázs nagyot sóhajt majd utánam jön. Beszállok a kocsiba majd előkapom a telefonomat. 
10 nem fogadott hívás: Zsófi (9), Kádi (1). 5 olvasatlan üzenet: Zsófi (3), Kádi (Kádár Tamás) (2).
A mellettem ülő fiú beindítja a motort, az út csendesen, szavak nélkül telik, így visszaírok az üzenetekre.

Zsófi üzenete:
Nem volt jó ötlet, hogy elengedtelek Balázzsal! 
Hívj mihamarabb! 
Brigi, mi van veled??
Brigi üzenete:
Bocs, hogy eddig nem jelentkeztem. Majd mindent elmesélek, de jelenleg haza akarok menni. 
Zsófi üzenete: 
Baj van?? Bántott?! Vagy megbántott?!
Brigi üzenete: 
Ez nem sms-téma. Majd hívlak, puszi.

Kádi üzenete:
Mikor érsz rá megint? :) 
Öhm, figyelj... Nem akarok tolakodó lenni, de Ádi mondta, hogy nem vagy jól. Szóval, ha bármi van, nekem elmondhatod, rendben? Hívj ha ráérsz, hallani akarom a hangod. Szia.
Brigi üzenete: 
Itt vagyok.
Kádi üzenete:
Na, végre. Jól vagy? 
Brigi üzenete: 
Nem igazán, de kibírom. Később találkozhatunk, igen
Kádi üzenete: 
Oké, akkor később elmegyek érted és elmehetnénk valahova kajálni. 
Brigi üzenete: 
Maradhatunk otthon? Nincs kedvem kimozdulni.
Kádi üzenete: 
Rendben, akkor hívj ha menjek. Viszek valami jó filmet.

Felnevetek, mert eszembe jut egy pajzán vicc majd azonnal elkomolyodok amikor Balázsra pillantok. Félszemmel néz engem csak, de ez a pillantás sok mindent elárul. Egy részt azt, hogy örül, hogy nevetni hall, másrészt pedig sajnálja, hogy megcsókolt. 
- Itt is vagyunk - szólal meg percek múlva én pedig bólogatva nézem a házunkat. Egyikőnk se mozdul, csak nézünk magunk elé. Balázs rám néz, én pedig megrázom a fejem és kinyitom az ajtót.
- Brigi, várj! - kapja el a kezem az ajtónál. - Azt akarom mondani, hogy... Tudod mit? Nem! Nem sajnálom a csókot. Azt akartad hallani, hogy sajnálom, ugye? 
- Nem kell sajnálnod. Mindkettőnk hibája.
Balázs elképedve néz engem.
- Hibája?! Ez nem volt hiba - mondja miközben elhátrál tőlem. Mintha egy szörny állna a hátam mögött, úgy néz most rám. 
- Én most bemegyek - szólalok meg ő pedig szótlanul a kocsijához megy. Talán egy kissé mérges rám, és én is mérges vagyok magamra. Nem kellett volna megengednem neki, hogy megcsókoljon. Nézem, ahogy beül a kocsiba majd berohanok a szobámba.
Utálom, hogy ilyen sírós kis kamasszá tett. És hogy mit utálok ennél jobban? Hogy Őt nem tudom utálni. 

A csengőre ébredek. Felpattanok és azonnal az ajtóhoz megyek. Tamás áll ott, kezében egy pár DVD és egy doboz csoki is. Félszeg mosolyával néz rám én pedig nem tudom nem viszonozni. 
- Szia - szólalok meg ő pedig előre lép, hogy apró puszit nyomjon az arcomra.
- Szia - suttogja én pedig ellépek tőle. Nem néz rám furán, tovább mosolyog majd együtt bemegyünk a szobámba. Anya és apa dolgoznak, Tomi pedig az egyik kis haverjánál van így mienk a ház. Nem mintha fontos lenne, csak megjegyeztem. 
- Hoztam pár filmet - jegyzi meg miközben leülünk az ágyamra. Magam alá húzom a lábaimat és érdeklődve figyelem a barna hajú srácot aki egyenként felmutatja a filmeket és elmondja, hogy mit szeret bennük.
- Ez egy igazi klasszikus - mutatok az egyik Bud Spencer - Terence Hill filmre. Kádi mosolyogva bólogat.
- Hozhattam volna pendrive-on ezeket a filmeket, de úgy gondoltam, hogy így valahogy jobb - mondja én pedig halkan felnevetek. - Kérdezhetek valamit? 
A kérdése hirtelen jön így csak bólogatni tudok.
- Balázsnál töltötted az éjszakát? - kérdezi én pedig elképedve nézek rá. Honnan tudja? 
- Igen, de ne értsd félre. Csak nem akartam hazajönni. 
Kádi elmosolyodik majd megrázza a fejét és a kezemre fekteti sajátját.
- Balázs jó gyerek. Nem akarok belekavarni, de ismerem már egy ideje. 
- Nem szeretnék most róla beszélni. Nézzük a filmet vagy beszélgessünk, de ő ne kerüljön szóba, oké? 
Tamás bólogatva felmászik mellém az ágyra és eldől rajta. A keze a hátamra téved majd végigsimít rajta, amitől kiráz a hideg. Halkan nevetgélve fekszek le mellé. 

A film vicces, és szórakoztató így észre se veszem, hogy Tomi csak engem bámul végig.
- Ne nézz így - mondom kuncogva. Kék szemei az én pillantásomat követik, keze az arcomat simogatja. Lehunyom a szemem majd nyelek egy nagyot. 
- Mondták már, hogy milyen karakteres az arcod? - kérdezi halkan és minden kis bőrhibámat végigsimogatja. 
- Inkább csak ragyás - nevetek fel. Kádi megrázza a fejét majd felül.
- Remélem nem érzed úgy, hogy közéd és Balázs közé akarok állni. 
A szememet forgatva ülök fel én is és megigazítom a hajam.
- Mondtam, hogy nem akarok Balázsról beszélni. Attól mert megcsókolt én még nem lesz az övé! - szólalok meg hangosabban majd amikor értelmet nyer amit mondtam érzem, ahogy elvörösödök. Tamás komolyan a szemembe nézve hajol az arcomhoz.
- Látom, amit látok, rendben? Kedvellek, és remélem, hogy te is engem. De komolyan - suttogja majd apró csókot nyom az arcomra. 
- Kedvellek - suttogom én is. Kádi elmosolyodik. 
- És őt is kedveled? 
- Igen. Vagy nem. Nem tudom - felelem majd idegesen a hajamba túrok. - Ő egy hatalmas majom, tudod? Persze, hogy tudod, hisz' ismered. Én meg nem tudom mi van. Csókolóztunk, de nem tudom mit érzek. 
Tamás halkan nevetve nézi a kiborulásomat én pedig kénytelen vagyok elmosolyodni. 
- Én itt leszek, ha úgy gondolod majd, hogy nem akarsz Dzsudzsitól semmit. 
- Ez olyan, mintha kihasználnálak. Hogy majd elővegyelek ha a másik nem kell - mondom majd lebiggyesztem a számat.
- Hát, azt nem mondtam, hogy nem lesz közben senkim - feleli majd elneveti magát. - De tudnod kell, hogy érzek valamit irántad. Nem tudom mit, de várok rád. 
Megsimogatom az arcát majd hirtelen felindulásból megcsókolom. Nem tudom mi ütött belém, de tudnom kell, hogy érzem-e azt a zsongást a gyomromban, mint Balázsnál. Tamás visszacsókol, a hajamba túr én pedig belemosolygok a csókba. Sehol egy pillangó, csak az, hogy ez a csók mennyire másabb: érzelmesebb, lágyabb. 
Kádi húzódik el először én pedig mosolyogva nézem őt. Értetlen tekintete még jobban megmosolyogtat.
- Köszönöm, hogy vagy nekem - mondom ő pedig elneveti magát. 
- Én mindig itt leszek. - A szívemre mutat majd mosolyogva feláll. Együtt megyünk ki a folyosóra majd megvárom míg felkapja a cipőjét. 

Kádi elmegy, én pedig sóhajtva kezdek kávét főzni. Nem tudom mit érzek. Tamás olyan jófej, olyan tökéletes. Annyira álomszerű, hogy itt volt, egész délután együtt voltunk és... Nincs és. A csókja visszahúzódó, édes, lágy volt. Mégse volt meg az a gyomorideg, ami Balázsnál. Ó, Dzsudzsák Balázs, hogy te még mennyi problémát fogsz nekem okozni! 
- Megjöttünk! - hallom meg anya kiabálást a folyosóról majd Tomi szalad be a konyhába. 
- Szia kismanó - nyomok puszit az öcsém fejére akinek kezében két bábfigura van. Na milyen, na milyen?! Dzsudzsák Balázs és Kádár Tamás. Ez egy ördögfióka! Vigyorogva mutogatja nekem a kis figurákat.
- Melyik kell? Az egyik lehet a tied! 
Kis gondolkodás után lehunyt szemmel választok. Gyorsan kapom ki az öcsém kezéből a bábút majd halkan nevetve nyitom ki a szemem: a kezemben Őszőkesége kicsinyített mása áll, gúnyosan mosolyogva rám. Pont, mint az igazi.

2016. július 23., szombat

7. fejezet - Nem utállak

Brigi 

Szégyellem magam. Rettenetesen szégyellem ahogy viselkedtem Balázs és a többiek előtt. Zsófi már megszokta, de nem akartam, hogy egy hülye, részeg és hisztis picsa legyek Balázs és Ádám szemében. Legszívesebben felpofoznám magam! Brigi, mondták már, hogy egy elmehetnél valami terápiára?
- De miért válnak el? - kérdezi éppen Zsófi, amikor az egyik szobor mellett ülünk és én az elfolyt szemfestékemet próbálom letörölgetni. Mondanom se kell, hogy több, kevesebb sikerrel. Balázs és Ádi elmentek valahova, így hangosabban kibeszélhetem a családi életemet. 
- Nem tudom. Gondolom anya megelégelte apa utazgatásait. És... azt hiszem, de ezt ne mondd el senkinek - mondom és félrészegen a számra teszem az ujjam. Zsófi megrázza a fejét majd kéri, hogy folytassam. - Apa megcsalja anyát.
A legjobb barátnőm vállára hajtom a fejem majd újra bőgni kezdek. Mint egy tini, aki most tudta meg, hogy terhes. Zsófi a hátamat simogatja és nyugtató szavak suttog. Aztán felemeli a fejét, így én is automatikusan felpillantok. Balázs a kezében egy üveg vízzel amit azonnal átad nekem. Az arcán nem látszik semmi érzelem, csak engem néz. Megköszönöm a vizet majd kiiszom a feléig. Megtörlöm a számat majd felállok. A járás ingatag - jegyzem meg magamban majd részeg mosollyal az arcomon nézek fel. 
- Hazaviszlek - szólal meg hirtelen Balázs és elkapja a kezemet. Zsófi bólogat majd átadja a kocsija kulcsát. - Majd hívjatok és eljövök értetek is. 
Balázs a kocsihoz vezet majd kinyitja előttem az ajtót majd mielőtt benyomna a kocsiba, megfordulok és a szemeibe nézek. Azok a szép szemei... 
- Utálsz? - kérdezem majd akaratlanul is, de csuklok egyet. Balázs furcsán felvont szemöldökkel néz rám, nem érti miért kérdezem.
- Miért utálnálak? 
- Mert úgy viselkedek és nézek ki, mint egy utolsó alkoholista.
- Van rá okod. Bár a pia sose megoldás. 
Félrepillantok, majd újra ránézek. Ő megnyugtatóan elmosolyodik, de én csak nézem: a mosolygás jól áll neki, megjelennek azok a nevetőráncok, amiket én mindig is akartam. Legszívesebben megsimogatnám az arcát, de inkább csak nézem. 
- Nem akarok haza menni - kezdem,  mire ő pislog egyet-kettőt. - Kérlek, ne vigyél haza. 
Nem szól semmit, csak beültet az autóba, becsatolja az övemet - ez azt hiszi, hogy attól mert ittam, már rokkant is vagyok? Vagy hülye? - és ő is beül. Addig nem szól semmit, míg ki nem gördül az útra. 
- Elmegyünk hozzám, oké?
Nagyokat pislogok majd előre pillantok. Én most elmegyek Dzsudzsák Balázs otthonába. Hát öhm, szóval, nem tudom. Jó ötlet ez? És ha megakar erőszakolni? Magamban hisztérikusan csapkodom a térdem, kívülről pedig csak nézek magam elé. 
- Annál minden jobb, mint hogy otthon a szüleimet hallgassam. 
- Nem foglak bántani, hidd el. Beszélgetünk, elmondhatod a titkaidat és talán még párna-csatázhatunk is - mondja majd egy pillanatra elszakítja a tekintetét az útról. Halványan elmosolyodok, mire látom a megnyugvást az arcán.
- De ha arra gondolsz, hogy majd jól kihasználod a helyzetet, akkor nagyot kell csalódnod. Se részegen, se józanon nem engedném, hogy rám mássz! 
Balázs tettetett szomorúsággal lebiggyeszti a száját én pedig zavartan mozgolódok és inkább csak kinézek az ablakon. Egy csendes kis utcába érünk, ahol nem egy, hanem legalább hat (vagy annál is több) ikerház van. 
A szőke, magas fiú leparkolja a barátnőm kocsiját majd kiszállunk belőle. Pislogva nézem, ahogy az ajtó leereszkedik majd félhomályt csinál a hatalmas garázsban. Balázs már elindul befele, de én nem mozdulok. Nem tudom mit kellene tennem: utána menni, hogy aztán dicsekedjen a hatalmas házával? Vagy itt állnom, és hagyni, hogy hülyének és szkeptikusnak nézzen.
- Nem jössz? - kérdezi visszanézve. Biccentek majd utána megyek. Amerre csak pillantok a házban mindenhol Balázs ereklyéi: kupák, érmek, minden, ami egy focista lakásában lehet. De sehol egy családi kép, sehol egy közös kép a barátokkal, barátnőkkel. 
- Hatalmas ez a ház - szólalok meg lélegzetvisszafojtva, miközben felmegyünk az emeletre. A falak mindenhol bézs-színűek, otthonos, mégis annyira üres, nem egy Balázs-féle fiúhoz illő.
- A folyosó végén van a fürdő szobám, mellette pedig az amit a vendégeim szoktak használni - mutogatja sorban a szobákat én pedig figyelmesen fülelek. 
- Sok vendégek szokott lenni? - És nem, itt nem pont női egyedekre gondolok, de a biztonság kedvéért megkérdezem. Nem akarok találkozni egy elvétett bugyival, vagy ami rosszabb lenne: egy meztelen nőcivel az egyik fürdőben. 
- Hát, szoktak - vonja meg a vállát. - Viszont nincs vendégszobám, tudom meglepő. Ezért vagy a kanapén alszol, vagy az ágyamban. 
Egy pillanatig gondolkozok majd - a részegségemre hivatkozva - huncut mosolyra húzom a számat. 
- Aludj te a kanapén - mondom. Balázs hirtelen velem szembe kerül így az arcunk már csak pár centire van egymástól. Kék szemei csillognak a napfényben, én pedig akaratlanul is, de megnyalom az alsó ajkam. Ő automatikusan a csípőmre helyezi erős kezeit majd magához von. A fülemhez hajol amitől kiráz a hideg.
- Aludjunk együtt az ágyamban - suttogja az előbb említett testrészembe majd ellép tőlem és gonosz vigyorral az arcán a szobába megy. Esküszöm, egyszer letöröm a szarvát! Én részeg vagyok, neki viszont semmi oka nem volt ahhoz, hogy így bánjon velem! 


- Igen, anya, Zsófinál alszok ma - felelem anyukámnak aki aggódva vette fel az előbb a telefont. 
- Itt voltak  barátnőid, hogy nem mentél el velük bulizni ma. Azt hittem, hogy valami bajod esett! 
Nagyot sóhajtok miközben bepillantok Balázs szobájába. Ugyanaz a dizájn, bézs falak, rendezett, fehér hatalmas ágy, és a többi, szobakellék. 
- Nem esett semmi bajom, csak nem akartam hazamenni. Apa elmondta a válást, nekem meg szükségem van most valaki olyanra aki megért - mondom majd Balázsra nézek, aki halványan mosolyogva beágyaz. - De le kell tennem, mert Zsófi már hisztizik, hogy aludjunk már. 
Elköszönök majd kinyomom a telefonomat. Besétálok Balázs szobájába. Nem nézek körül, inkább csak kéretlenül benyúlok az egyik szekrénybe és kiveszek egy gatyát és egy pólót. Mindkettő hatalmas, de erre az egy estére megteszik. Balázs mindeközben engem néz, érzem a hátamban égető tekintetét. 
- Mész először, vagy majd utánam? - kérdezi miközben én magamhoz veszem a pólót és a nadrágot. - Vagy fürödjünk együtt? Tudod, kevesebb vízszámla. 
Felnevetek majd hozzádobok egy párnát, mely épp a kezembe kerül. 
A fürdőbe megyek, amelyikre Balázs azt mondta, hogy az övé. Hogy miért nem a vendégeknek kijelöltbe megyek? Talán mert kíváncsi vagyok, hogy milyen egy világsztár fürdője. Belépve nem is csalódok: pont olyan nagy ez a rész is mint Mr.Tökéletes szobája. Lekapom magamról a ruhát és a zuhany alá állok. Magamra folyatom a kellemes melegségű vizet, miközben lehunyom a szemem. Felrémlenek a mai napról emlékképek: apa ölelése mielőtt elmondta, hogy válnak, aztán a Hősök terés dolog, most meg itt vagyok Dzsudzsák Balázs lakásán és nem tudom mit érzek. Kellene ilyenkor valamit érezni? Mármint, értem én, hogy egy idegen házában vagyok, meg ilyesmi, de azon kívül, hogy csak ezek a hülye pillangók repdesnek már megint... nem érzek semmit. Csak mérhetetlen szomorúságot a szüleim miatt. 
Miután fogat mostam és felöltöztem, vissza szánkázok Balázs szobájába. Ő az ágyon fekszik, a lába leér a földig és a plafont figyeli. 
- Remélem nem azon fantáziálgatsz, hogy hogy festhetek ruha nélkül - szólalok majd elvigyorodok. Felül, engem néz miközben én körülpillantok a szobában. Ez a helyiség másabb mint a folyosók vagy a nappali - itt az üres falak helyett néhány kép lóg fent, a legtöbb Balázsról, a csapatról és a szülőkről. 
- Van testvéred?
- Nincs - mondja miközben megigazítja a párnáját. Zavarát érzem, de nem hozom szóba. 
- Hát.. akkor szerintem én megpróbálok aludni - mondom majd felmászok az ágyra. Balázs felkap egy bokszert majd elindul tusolni. Lehajtom a fejem a párnára majd lehunyom a szemem. Friss ágynemű illat terjeng a levegőben de érezni egy kis férfias parfüm illatát is. Elmosolyodva belemerülök az ágyba majd hirtelen felpattannak a szemeim amikor valami nagyot zörögve esik le a földre. Halk káromkodás, a telefon - gondolom - édesanyja szidása és a többi. Már félig álmos szemekkel nézek fel. Balázs egy szál alsógatyában áll és a telefonját nézi. Van egy kis időm végignézni: a hasa épp annyira kockás amennyire szexis, a lábai izmosak, és most úgy szemlélem, mint valami rajongója. Talán még a szemem is csillog. 
Ha-ha.
- Nem alszok még - szólalok meg. Ő rám néz majd sóhajtva megrázza a fejét, az ágyhoz sétál és leül rá.
- Mindig a legjobb pillanatban történik valami - feleli majd elkezdi lehúzni az alsóját. Pislogás nélkül nézem, de félreértés ne essék, nem azért, mert - mondjuk - olyan jó a segge, csak nem értem miért vetkőzik le. 
- Te meg mit csinálsz? 
Vigyorogva fordul felém, magára húzza a takarót majd hallom, ahogy a vékony anyagú bokszer a földre hullik. Balázs felhúzza a lábát majd eldől az ágyon. 
- Meztelenül jobb aludni. Próbáld ki - mondja majd még nagyobb vigyor jelenik meg a száján. Felnevetek majd még jobban magamra húzom a takarót. Ő pedig minden mozdulatomat figyeli. 
- Inkább megsülök - jegyzem meg. Hirtelen fölém hajol majd lenéz rám. Érzem, ahogy még jobban az ágyba süppedek, mert Balázs annyira közel kerül hozzám. 
- Nyugi, csak lekapcsolom a lámpát - suttogja vigyorogva majd eltűnik felőlem. Eldől az ő felén és most már ketten nézzük a plafont. 
- Kössünk kompromisszumot - szólalok meg hirtelen ő pedig félszemmel felém néz. 
- Rendben - feleli kissé rekedtes hangon. A szívem hirtelen megugrik, de - esküszöm - nem foglalkozok vele.
- Ha az éjjel nem próbálsz meg pajzánkodni, akkor nem vágom le álmodban a férfiasságodat. - A nevetése hangos, én pedig képes vagyok szélesen elmosolyodni majd felé fordulni. 
- Mondj mást, ez nem jó. Akarok még gyerekeket - feleli majd ő is felém fordul. Egymással szemben fekszünk, hallom, ahogy kifújja a levegőt, a félhomályban pedig csak a szemei csillogását látom. Mint a tenger, pontosan olyanok. 
- Akkor - kezdem. - én csinálom a reggelit, ha a farkad nem kerül közel hozzám az éjjel.
Balázs nevetve bólogat majd lehunyja a szemeit.
- Jó éjt, Brigi.
- Jó éjt, Balázs.
Egy ideig nézem, hallom halk szuszogását, és hirtelen végigsimítok az arcán. 
- Nem utállak - suttogom, és tudom, hogy ő már mélyen alszik. Nem utálom, igen. Nem tudom utálni. Ez az én kis titkom marad. 

2016. július 19., kedd

6. fejezet - A Dzsudzsák rezidencia

Balázs

Briginek iszonyat jól áll ez a ruha - jegyzem meg magamban miközben a kocsiban ülünk. Ő mellettem foglal helyett, de egy pillanatra se néz felém. Nagyot sóhajtok és az utat kezdem nézni. Néha kedves, néha csendes. A szemei kissé pirosak, mintha sírt volna, de biztos csak a fáradtság. 
- Na, itt vagyunk - szólal meg Ádi majd mind kimászunk a kocsiból. A Hősök tere ilyenkor olyan, mintha ezernyi turista lenne itt. Pedig ez Magyarország, és a most ittlévők csak ránk várnak. A színpad már fel van állítva, több válogatott tag is ott van már. Talán így fognak minket ünnepelni, ha kijutunk az EB-re? És ha kiesünk, és haza kell jönnünk, akkor is büszkék lesznek ránk? 
Elmosolyodok majd körülnézek. Többen észrevesznek, páran már oda is jönnek hozzánk, hogy képet, autogrammot kérjenek. Brigi és Zsófi az egyik bódéhoz mennek, én pedig akaratlanul is követem a szememmel Brigi mozgását. Pezsgőt vesz majd azonnal meg is issza. Felvont szemöldökkel nézem majd megrázom a fejem. Ádi megböki a karomat, majd egy kislányra bök a fejével aki hatalmas barnán csillogó szemekkel néz fel rám. 
- Szia - köszönök neki ő pedig azonnal elvörösödik. Felnevetek majd aláírom a kislány lapját. Ő csendesen, az anyukájának mutogatva a szignált papírt elmegy, én pedig még pár aláírást kiosztok majd meghallom Király Gabi hangját. Felpillantok majd biccentek neki. 
Felmegyünk a színpadra majd mindegyikőnk egyesével megköszönjük az embereknek, hogy ennyien eljöttek ide. Én szólalok fel utoljára.
- Csak a többieket tudom ismételni. Köszönjük, hogy szurkoltok nekünk, hogy minden meccsen ott vagyok. Köszönjük a családjainknak, a barátainknak, de főleg nektek! Fantasztikusak vagytok, és remélem ha kijutunk az Európa Bajnokságra, akkor meg tudjuk mindenkinek mutatni, hogy milyen jó a mi kis országunk - mondom majd elmosolyodok. A tömeg éljenezni kezd mi pedig rájuk locsolunk egy kis pezsgőt. Később még beszélünk pár szót, de aztán lassan oszladozni kezd mindenki és mi is elköszönünk a többiektől. 2 hónap múlva lesz a következő meccs, addig pedig pihenés és két-három naponta kemény edzések várnak ránk. Leszaladok a színpadról majd körülnézek. A téren már csak egy pár ember beszélget, néhányan intenek nekem, mosolyognak, meg ilyesmi, de én csak egy barna hajú lányt keresek. Aztán meglátom, ott áll és issza a pezsgőt. Zsófi többször is ki akarja venni a kezéből a poharat, de ő, mint valami kisgyerek, csak makacsan iszik tovább. 
- Hé - kapom el előle az újabb pohár italt ő pedig mérgesen néz rám.
- Add vissza - mondja halkan, de - szerinte - mérgesen én pedig halkan felnevetve vezetem el a bódétól. Zsófi biccent nekem, majd köszönömöt suttogva Ádihoz megy. Brigi átkarolja a nyakamat, majd megpróbálunk nem elesni. 
- Mennyit ittál? - kérdezem miközben leültetem az egyik szobor mellé. Elég fáradtan tűnik még így is, hogy legalább öt pohár pezsgőt leborított. 
- Jajj, csak egyet. Vagy kettőt? Nem tudom, de olyan vicces, ahogy a buborékok kipukkannak - mondja majd nevetni kezd. Leülök mellé, ő pedig a vállamra hajtja a fejét. Felsóhajtok körülnézek. Zsófiék lépnek mellénk.
- Nem bírja a piát? - kérdezem azonnal Brigi barátnőjét.
- Hát, nem szokott inni, csak amikor valami nagy baj van. És gyorsan megárt neki a pia. 
- Azt látom.
Zsófi biccent majd leguggol a maga elé bámuló Brigihez.
- Mi a baj? 
Brigi csak pislog majd könnyek gyűlnek azokba a szép barna szemeibe. 
- Apáék válnak - mondja majd Zsófi nyakába borul és sírni kezd. A lányokra nézek majd felpattanok.
- Mindjárt jövök - szólalok meg és elindulok. Hogy hova? Előre, el innen. 
- Hé, haver - kapja el a vállam Ádi. 
Én tovább megyek, ő pedig beér majd követ. 
- Hozok Briginek egy pohár vizet - felelem Ádám ki nem mondott kérdésére. 
- Zsófi hazaviszi.
- Vele megyek én is - mondom miközben ki kérek egy üveg vizet a pezsgőstől. Visszamegyünk a két lányhoz akik most csendben beszélgetnek. Brigi sminkje elfolyt, de valahogy még így is meg van a maga szépsége. Zsófi felhúzza a lányt, aki most szétesve, fáradtan pislog.
- Hazaviszlek - mondom és megfogom a kezét. Zsófi bólint átadja a kocsikulcsát. - Majd hívjatok és eljövök értetek is. 
Brigit a kocsihoz vezetem. Kinyitom előtte a kocsit, de megfordul és a szemeimbe néz. 
- Utálsz? - kérdezi halkan. Értetlenül nézek rá.
- Miért utálnálak? 
- Mert úgy nézek ki mint valami utolsó alkoholista.
- Van okod rá. Bár a pia sose jó megoldás. 
Félrepillant, majd újra rám néz. Az arca most nyúzott, keveredik a fáradtság és valami szinten a csalódottság.
- Nem akarok haza menni. Kérlek, ne vigyél haza - kéri. Szótlanul beültetem a kocsiba, becsatolom a biztonsági övét majd én is beszállok. Zsófi autója könnyebben irányítható mint az enyém, így gyorsan kifordulok a térről majd elindulok a városban. Brigi az utat figyeli, néha szipog egy kicsit majd csendben nézelődik tovább. 
- Elmegyünk hozzám, rendben? 
Félszemmel figyelem ahogy láthatóan meghűl benne a vér majd lehunyja a szemeit.
- Annál biztos jobb, mint hogy otthon a szüleimet hallgassam - mondja majd a körmeit kezdi piszkálni.
- Nem foglak bántani, hidd el. Beszélgetünk, elmondhatod életed legnagyobb titkait meg ilyesmi, sőt még ha akarod, akkor párna csatázhatunk is. - Minden erőmmel próbálom felvidítani, és amikor látom a halvány mosolyt az arcán, csak akkor nyugszom meg teljesen. 
- De ha arra gondolsz, hogy majd jól kihasználod a helyzetet, akkor csalódni fogsz. Se részegen, se józanon nem hagynám, hogy rám mássz! 
Lebiggyesztem a számat, mint egy kisgyerek, akitől most vonta meg az anyukája az egyik játékát. Brigi nem szól semmit, de érzem hogy zavarban van. 
Leparkolom a Zsófi autóját a garázsomba majd kiszállok belőle és kinyitom Brigi előtt az ajtót. Nem néz rám, csak kiszáll majd átveti a vállán a táskáját. Álldogál egy ideig, én pedig elindulok befele. 
- Nem jössz? - nézek vissza rá, ő pedig pislog párat majd utánam jön. 
- Hatalmas ez a ház - szólal meg halkan. A kezéért nyúlok ő pedig egy kis habozás után elfogadja. Gondolom fél, hogy eltéved. Felmegyünk az emeletre, ahol a szobák vannak.
- A folyosó végén van a fürdő, előtte a másik fürdő, amit a vendégeim szoktak használni - sorolom a szobákat ő pedig figyelmesen követ. 
- Sok vendéged szokott lenni?
- Hát, szoktak - vonom meg a vállam. - Nos, nincsenek vendégszobáim, szóval vagy a kanapén alszol ma vagy mellettem, az ágyban. 
Egy pillanatig elgondolkodik, majd biccent.
- Aludj te a kanapén - mondja. Szembe fordulok vele majd elmosolyodok. Barna szeme még mindig csillog a piától, a szája sarka pedig huncut mosolyra húzódik. Közelebb lép hozzám, megnyalja az ajkát. Nem ellenkezek, a csípőjére teszem a kezem és közelebb húzom magamhoz. Ha ő így játszik, akkor én is. 
- Aludjunk együtt az ágyamban - suttogom a fülébe majd ellépek tőle és bemegyek a szobámba. Halkan felnevetek, miközben hallom, ahogy hangosat sóhajt. Lehet, hogy részeg, mégis tudom, hogy az agya egyik része megakart az előbb csókolni. És őszintén? Én is akartam. 

Brigi felhívta a szüleit, akiknek azt mondta, hogy Zsófinál alszik, így nem lesz semmi baj. Őszintén sose bújtattam még itt el egy lányt. 
- Mész először, vagy majd utánam? Esetleg fürödjünk együtt? Tudod, kevesebb vízszámla - filózok ő pedig a szemeit forgatva hozzám dobja az egyik párnát ami a kezébe kerül. 
- Van miből kifizetned, szóval egyedül fürödnék - mondja, felkap egy pólót (amit tőlem csórt) és egy nadrágot (szintén az enyém) és elindul a fürdő felé. Hallom, ahogy csukódik az ajtó majd megcsikordulnak a csövek. Leülök az ágyra majd eldőlök rajta. 
- Remélem nem azon fantáziálsz, hogy hogy festhetek ruha nélkül - szólal meg pár perc elteltével én pedig felülök és őt nézem. A pólóba legalább háromszor beleférne, a nadrág pedig úgy lóg rajta mint tehénen a gatya. Felvont szemöldökkel nézem, ahogy gondosan kiteríti a ruháját majd felém fordul. 
- Hát, akkor... én azt hiszem megpróbálok aludni - mondja zavartan és az ágyra pillant. Az órámra nézek: 22:30.
Biccentek majd felállok, hogy én is elinduljak tusolni. Kiveszek a szekrényből egy alsógatyát majd a fürdő felé veszem az irányt. 
Megint hálás lehetek a melegvíznek: lemossa rólam ez egész napos fáradtságot, a sok hülyeséget, viszont most nem állok annyit alatta mint máskor. Öt perc alatt lefürdök majd felkapom magamra a fekete alsómat és gyors léptekkel a szobámba megyek. Megmagyarázhatatlan okokból sietek ennyire: egy lány - egy olyan lány, aki amúgy nem kedvel - fekszik az ágyamban én pedig mint valami kanos hülye gyerek nézem őt. Amikor belépek a szobába, ő már édesen szuszog, én pedig kénytelen vagyok halkan lépkedni a - pont a legjobb pillanatokban - nyikorgó padlón. 
- Nem alszok még, nyugodtan zöröghetsz - szólal meg én pedig hirtelen elejtem a telefonomat a földre. 
Szitkozódva és különböző nyelveken anyázom le a telefonomat mire az ágyamhoz botorkálok. Brigi halkan kuncogva néz. 
- Mindig a legjobb pillanatban történik valami - mondom miközben elkezdem levenni az alsómat. Brigi egy pillanatra lesokkolódik, úgy néz, mintha még sose látott volna fehér embert. Vagy a seggemet. 
- Te mit csinálsz? - kérdezi meghűlt vérrel. Elvigyorodok miközben magamra húzom a takarómat. Úgy bújok ki a bokszeremből, és direkt láthatóan dobom le a földre. Élvezem, ahogy ez az aprócska lány elvörösödve keres valami néznivalót a szobában. 
- Meztelenül sokkal jobb aludni. Próbáld ki.
Felnevet, majd magára húzza a takarót. Még június közepén is képes - a negyven fokban - vastag takaróval aludni. 
- Aha, inkább megsülök - mondja majd eldől az ágyon. Fölé hajolok mire megpróbál annyira belesüllyedni a takaróba és a párnába, mintha csak el akarna tűnni. 
- Nyugi, csak lekapcsolom a lámpát - suttogom majd úgy is teszek. Hallom, ahogy Brigi kifújja az eddig visszatartott levegőt, majd én is elnyújtózok a hatalmas ágyon.
 - Kössünk kompromisszumot - mondja mikor már mindketten fekszünk és a plafonon megjelenő fénycsóvákat bámuljuk.
- Rendben.
- Ha az éjjel nem próbálsz meg pajzánkodni, akkor nem vágom le álmodban a férfiasságodat - mondja de elneveti magát a végére. Vigyorogva fordulok felé. 
- Mondj mást, ez nem jó. Akarok még gyerekeket, szóval nem jó. 
Egy ideig gondolkodik majd ő is felém fordul. 
- Én csinálom a reggelit, ha a farkad nem akar a közelembe jönni az éjjel - feleli. Biccentek majd lehunyom a szemem.
- Jó éjt, Balázs.
- Jó éjt, Brigi. 
És hagyom, hogy Brigi ne csak mellettem, hanem az álmaimban is szerepeljen. 

2016. július 15., péntek

5. fejezet - Nem minden tejfel

Brigi

A mai nap különleges - ma van életem legfontosabb meccse. Ha ezt megnyerjük, akkor talán van esélyem a feljebb jutásra! 

Felkötöm a hajam, megigazítom a mezemet majd a csapattársaimra nézek.
- Nyerni fogunk! - szólalok fel mint a csapatkapitány. A többiek bőszen bólogatva figyelik az instrukcióimat. Aztán a fülemet megüti egy érdekes, ismerős hang és azonnal a forrás felé fordulok.
- Nem is említetted, hogy sportolsz - futtatja végig égkék szemeit rajtam Balázs majd elvigyorodik. Összehúzom a szemöldökömet mit sem törődve a hátam mögött lévő társaim sutyorgásáról.
- Nem kérdezted - felelem. 
- Ez olyan mint a foci? 
A szememet forgatva veszem el az edzőtől az ütőmet és a fiú felé irányítom aki nagy szemekkel néz rám. 
- Nem olyan mint a foci. Ez hoki! 
- Azt én is szoktam. Mármint hokizni. Nem úgy ahogy te, de mondjuk hasonlít - húzza gonosz vigyorra száját én pedig lehunyom a szemem és elszámolok ezerig. 
- Menj, ülj le valahova vagy tűnj el innen, mert zavarod a levegőt. És nem érdekelnek az undorító szokásaid. 
Közelebb lép hozzám, megigazítja a mezemet majd félrebillenti a fejét és úgy néz rám.
- Kíváncsi vagyok, hogy hogy játszol - suttogja majd direkt beharapja az alsó ajkát. Megrázom a fejem majd oldalba vágom az ütővel. Felkiált, az oldalához nyúl majd vigyorogva felül a lelátóra. A szememet forgatva nézem, ahogy leül majd Zsófi csatlakozik hozzá. Beszélgetni kezdenek, a barátnőm nevet, Balázs pedig vigyorogva magyaráz neki. Gondolom rólam. Felhúzom az orromat majd a pályára sétálok.
- Rendben lányok - kezdi az edzőnk. -, a mai nap fontos számunkra. Ha ezt a meccset megnyeritek, akkor mindegyikőtök élete megváltozhat.
Egyszerre bólogatunk majd a csapatnevünket kiáltjuk - Harcos Amazonok, ironikus, nem? Nem - és összeütjük az ütőinket.
Beállunk a kezdéshez, én mint csapatkapitány, középre állok és várom, hogy elindítsák a meccset. A varázssíp megszólal mi pedig azonnal átszellemülünk. Egy kis síp elég, hogy 22 lány megőrüljön. És ez most kivételesen nem egy shoppingolós nap, ahol mind arra várunk, hogy végre kinyissanak az üzletek és mindenféle csini rucit meg cipőket vegyünk. Érezted az iróniát? 
A kis fehér golyó süvítve gurul a füvön, az ütők hangosan csattognak, néha elesik egy-egy lány, de egy közös van bennünk: ez a sport az életünk. 
- Hajrá lányok! - hallom a közönség hangját, akik egyszerre ordítanak nekünk és az ellenfélnek. Elmosolyodok majd beverem az első gólt. Ezután még több gól is születik, a végén már 20-20 állásnál tartunk. 
Az edzőnk szünetet kér majd magához hív bennünket.
- 1 perc van hátra a meccsből és ha legalább egy gólt szerzünk még akkor nyerünk. Ez a döntő perc és nem szeretném azt látni, hogy feladjátok. Nagyon jók vagytok csajok!
Pacsizunk majd újra felállunk. Kinézek a közönségbe, Balázs pedig épp aláírásokat osztogat. A szemeimet forgatva indítom el a labdát. Felpillantok, majd újra az ütőre nézek. Meg.Fogjuk.Nyerni - ez a mantrám és a mantrám mindig bejön.
Az egy perc hihetetlen gyorsan telik, a gondolataim pedig cikáznak: Balázs azért jött ide ki, hogy magát kellesse, az ütőm minden fele megy csak a labda felé nem, és az ellenfél gólt lő nekünk. Szembenézek a legnagyobb félelmemmel: az ellenünk játszó csapat csapatkapitánya gúnyos mosollyal az arcán néz engem miközben a csapata örömittasan ünnepel. Bólintok majd lecsapom az ütőmet a földre. Körülnézek: a csapatom szomorúan levonul a pályáról, az edző csalódottan rázza meg a fejét miközben gratulál a másik csapatnak. 
- Jók voltatok lányok - szólal meg a másik csapatkapitány majd a kezét nyújtja felém. Az arcán még most gúnyos mosoly ül, de kezet fogunk én pedig mosolyt erőltetve az arcomra gratulálok neki. 
A lelátóra nézve sétálok le a pályáról. Balázs felvont szemöldökkel figyel, Zsófi pedig felháborodva veszekszik egy másik nézővel. Hát, szegény, nem tudja kivel kezdett. A tekintetem újra Balázs felé vándorol és megvonom a vállam. Ő a szája két sarkához emeli a kezét és felhúzza, mintha mosolyogna. Halkan, bánatosan elnevetem magam majd megrázom a fejem és az öltözőbe megyek. Lekapom magamról a pólót és a nadrágot, így fehérneműben álldogálok. 
- Sajnálom lányok, ez az én hibám - szólalok meg a többiekre nézve akik csak csendben öltözködnek. 
- Ezzel nem veszekszek - jegyzi meg az edző. Összevont szemöldökkel nézek rá, hiszen nem azt vártam, hogy engem hibáztasson, de mondjuk mondhatta volna azt, hogy nem, szerintem nagyon jók voltatok vagy ilyesmi. Hát, kurvára nem mondta ezt. Az arckifejezésemet látva összehúzza a szemeit, de én csak legyintek, semmi kedvem veszekedni. 
- Ma este megyünk valahova? - kérdezik a lányok, akikkel bevett szokásunk, hogy minden meccs után elmegyünk inni valahova. Akár nyerünk, akár nem. 
- Mehetünk - mondom bólogatva. A kulacsomból iszok miközben végigmegyünk a folyosón kifele a régi általános iskolából, aminek a kültéri pályáján volt megtartva a meccs. Aztán megpillantom az udvaron a beszélgető Balázst. A lányok körülöttem egyből sutyorogni kezdenek, párszor direkt hangosabban kimondva annak a hülyének a nevét. 
- Van barátnője. - És hogy miért jegyzem ezt meg? Mert idegesít, hogy ahol megjelenik, a női egyedek egyből tócsát csinálnak maguk alatt. 
- Tényleg? - kérdezik egyszerre én pedig bőszen bólogatok. Egyöntetű ahj és a fenébe pedig mindenemet oda adnám neki megjegyzések után Balázs hirtelen felénk fordul. A tekintetünk összeakad, de én egyből elkapom a fejem. A táskámat átvetem a vállamon majd elindulok Zsófi kocsija felé. Elköszönök a lányoktól akik mind a szüleikhez vagy a barátjukhoz mennek. 

- Mehetünk - mondom, miközben beszállok a kocsiba. Zsófi egy ideig még nem ül be, ezért kidugom a fejemet az ablakon és felvont szemöldökkel követem Zsófi tekintetét. 

- Ugye ő nem jön velünk... - sziszegem, de meg se kell várnom a legjobb barátnőm válaszol. Dzsudzsák Balázs mosolyogva integetve indul el a kocsink felé. Számtalan káromkodás jut eszembe, de egyiket se mondom ki. Inkább csak nagyot sóhajtok és hátradőlök az ülésben. Aztán egy kopogás zavar meg.
- Ülj hátra - mondja Mr. Tökéletes én pedig lehunyom a szemem és tudomást se veszek tőle. Hallom, ahogy halkan felnevet majd inkább ő ül hátra. Becsusszan középre majd megbirizgálja az arcomat. 
- Mit akarsz? - kérdezem, de ő csak tovább piszkálja az arcomat. Mérgesen fordítom felé a fejem, az arca félelmetes közelségben van én pedig még levegőt venni is elfelejtek. 
- Ügyes voltál ma - mondja. 
- Ja, azért nem nyertünk mert olyan ügyes voltam - mondom majd újra előrenézek. Balázs nagyot sóhajt, Zsófi pedig elindítja a kocsit és hazáig gurulunk. 
- Este bulizni megyünk a lányokkal - jegyzem meg a barátnőm felé pillantva. 
- Ma este nem tudok veletek tartani - szólal meg majd elhúzza a száját. - Ádiéknál családi összejövetel lesz. De majd felhívlak még meg ilyesmi. 
Érzem Balázs pillantását magamon, ahogy kiszállok a kocsiból. Elköszönök, ő viszont nem viszonozza. Összehúzom a szemeimet majd intek Zsófinak és bemegyek a házba. 
- Hogy ez mekkora egy felfuvalkodott majom! - kántálom, ahogy leveszem a cipőmet és ledobom a sporttáskámat a mosógép mellé. 
- Balázst szidod ennyire, édesem? - kérdezi a papa, aki sok mindent tud pedig alig van itthon. Felpillantok majd elmosolyodok és átölelem az én jó öreg édesapámat, aki valószínűleg nem rég érhetett haza az útjáról. Újságíró, csak úgy mondom. 
- Annyira hiányoztál már - motyogom apukám mellkasába ő pedig puszit nyom a fejemre. Ő mindig is úgy bánt velem mint egy tíz évessel, lehettem akár tizenhét, tizennyolc vagy huszonegy. 
- Te is, kiscsillag - suttogja. - Figyelj, üljünk le, csinálok egy finom kakaót és beszélgetünk, rendben? 
Bólogatok majd bemegyünk a konyhába. Apa a tűzhelyhez megy és már is készíteni kezdi az ő híres kakaóját. Nem gondolok semmire csak arra, hogy milyen jó, hogy újra itt van. 

- Meddig maradsz? - kérdezem amikor már elkészült a varázsital. Kiskoromban azt hittem, hogy ez a meleg dolog meggyógyítja még a legnagyobb sebeket is. 

Apa leül majd a bögréjét kezdi piszkálni. Feszült, az arca megnyúlt és egy kicsit fáradt is. Leül, majd komolyan rám néz.
- Csak pár napig - mondja és kortyolgatni kezdi az italt. - Egyébként hogy sikerült a meccs?
- Vesztettünk - felelem. Apa lebiggyeszti a száját, ahogy az öcsém szokta. Megvonom a vállam. Szomorú vagyok, és csalódott. 
- Szomorú vagy és csalódott? - Mintha olvasna a gondolataimban. Elmosolyodok majd bólogatni kezdek.
- Nem akarok róla beszélni. Majd lesz valami.
Apa szomorúan megrázza a fejét.
- Édesem, el kell mondanom neked valamit - mondja pár pillanat csend után. Felvont szemöldökkel figyelem minden mozdulatát. 
- Baj van? Tomival vagy anyával van valami? - kérdezem és egyből a telefonomhoz nyúlok ami a zsebemben van. Apa megrázza a fejét de közben nem veszi el a tekintetét rólam. Aggódva, a szememmel kérlelem, hogy mondjon már valamit!
- Édesanyáddal úgy döntöttünk, hogy végleg elválunk - mondja ki egyszerűen. A szemem azonnal megtelik könnyel, felugrok az asztaltól és vádlón nézem apám borostás arcát. 
Tudom, hogy rengeteget veszekednek mostanában, de arra gondolni se mertem eddig, hogy ez lesz a vége. 
- Még jó, hogy szóltatok róla nekem. Tominak mikor akarjátok elmondani? Ő nem huszonegy éves, hanem öt! - Mindenfélét összebeszélek, mint mindig, amikor ideges vagyok. 
Apa fáradtan néz rám, a szemei alatti táskák azt jelzik, hogy már egy ideje biztos nem aludt. Megdörzsöli a homlokát majd ő is feláll. Magához húz, megölel, de az ölelése most nem olyan meleg, nem olyan puha, mint máskor. Zokogni kezdek, nem bírom tovább. 
- Css, kiscsillagom! - mondja és a hátamat kezdi simogatni. 
Be kell vallanom, hogy nem csak a válásuk miatt sírok - a mai nap kész katasztrófa. Talán erre mondják, hogy nem minden tejfel. Megrázom a fejem, ellépek az apámtól és kihúzom magam. 
- Én most bemegyek a szobámba, este a lányokkal van találkozóm. - Úgy teszem, mintha nem esne rosszul a szüleim viselkedése, pedig legbelül kiabálnék. Apa puszit nyom a fejemre, majd a dolgozószobájába vonul. Kifújom az orromat a szobámba menve majd amikor már bent vagyok, egyszerűen csak eldőlök az ágyon és a plafont kezdem nézni. 
A telefonom megcsörren, üzenetem jött.

Dzsudzsák Balázs üzenete:
Mit veszel fel este? 
Hegyvégi Brigi üzenete:
Mert? 
Dzsudzsák Balázs üzenete: 
Mert randizunk.

Felnevetek majd letörlöm a könnyeimet, úgy írok vissza ennek a majomnak. 

Hegyvégi Brigi üzenete:
Én esetleg a barátnőimmel randizok és nem veled.
Dzsudzsák Balázs üzenete:
És ha azt mondom, hogy én is meglettem hívva este? 
Hegyvégi Brigi üzenete:
Akkor se randizunk. A többi lánnyal randizhatsz, de velem nem. Na szia, megyek és elásom magam.
Dzsudzsák Balázs üzenete:
Este tali, baba.


Balázs idegesítő. Igen, viszont kedvelem. Utálom, hogy kedvelem, és utálom, hogy tudom, hogy ő is kedvel. Mindent utálok ami vele kapcsolatos, mégis szeretnék a közelében lenni. 

2 óra alatt megfürdök, eszek és aztán elkészülődök mert lassan 6 óra és indulunk a Hősök terére pezsgőt bontani. Ez egy éves program, amikor a szurkolók megünneplik a focisták sikereit. A tükör elé állva kisminkelem magam majd felkötöm a hajamat. Szoros copfom ellentéte vékony arcélemnek. Egy arany láncot veszek fel nyakláncnak, ami egyszerű, mégis szépen kiemeli a keresztcsontomat. 
A csengő megszólal én pedig rohamléptekkel indulok el hozzá. 
- Szia..sztok - pillantok Zsófira, Ádira és Balázsra. A két fiú ugyanazt a szerelést viselik: fehér ing, mely szépen kiemeli nem éppen vékony kezeiket, és fekete flannel-nadrág. Zsófi pedig egy fehér virágos ruhát, hozzá pedig egy sarut. Az én romperem (kezeslábas magyarul) hozzájuk képest laza és csúnya. 
- Mehetünk? - mosolyog bocsánatkérően Zsófi, de én csak mosolyt erőltetve az arcomra felkapom a sarumat és elindulok előttük. Hallom, ahogy Balázs a nevemet sziszegi, de nem nézek még rá se. Sőt, még köszönni se köszönök. Hogy miért? Én lennék a legboldogabb, hogyha tudnám, hogy miért. De ő se foglalkozik túlzottan velem így nem is érdekel. Na jó, mondjuk egy kicsit.

A Hősök terére kiérve már robbannak a pezsgők és amikor a tömeg meglátja a válogatott két tagját (vagyis Balázst és Ádit) egyből ünnepelni kezdik őket. Szemforgatva sétálok egy kis bódéhoz ami az ilyen alkalmakkor szokott kint állni és most éppen pezsgőt és bort kínál a népnek. Kikérem a saját adagomat és úgy kezdem inni mintha az életem múlna rajta. 
Hátha a piától Balázs is kedvesebbnek fog tűnni a szememben. 

2016. július 12., kedd

4. fejezet - Horrorfilm

Balázs

- Hé, Kádár! - kapom el csapattársam karját aki épp a tusolásból lép ki. 
- Igen? - kérdezi miközben megigazítja a derekán a törölközőt. 
- Mondta az edző, hogy ma reggel hamarabb bejöttél és nem leszel a reggeli edzésen. 
Tomi felvonja a szemöldökét majd biccent.
- Ja, az edzést már letudtam, és van egy kis dolgom, azért nem leszek itt - feleli. 
- Briginek hívják azt a kis dolgot? 
- Igen - mondja majd biccent. Én is bólintok majd elindulok tusolni. A meleg víz segít lenyugodnom, bár nem tudom miért vagyok ideges. Egyszerűen csak érzem, hogy az eremben lüktet a vér és legszívesebben falhoz vágnék valakit. Mondjuk Kádárt. Pedig nem kellene egy lány miatt veszekednünk. 
Nagyot sóhajtok majd kilépek a tusoló alól és magamra tekerek egy törölközőt. Az öltözőbe már lassan mindenki megérkezik, egyedül a fent említett Kádár nincs már sehol. Leülök és elkezdek öltözni. 
- Helló haver - nyújtja a kezét a 21 éves Ádám én pedig lepacsizok vele. Szótlanul öltözködök, a fiú pedig egyből megérzi, hogy valami nincs rendben.
- Lemondta a randit? - kérdezi automatikusan én pedig felpillantok.
- Nem. Miért, mondott neked valamit? 
Megrázza a fejét majd tovább öltözködik. 
- Csak azt hittem, hogy azért vagy ennyire búvalkent.
- Nem, csak Kádár is randizik vele - felelem, Ádi pedig együttérzően meglapogatja a vállam és elindul a fürdőbe. Miután felveszem a cipőmet is elindulok a pályára edzeni. Szeretek egyedül lenni, olyankor csend van és nem idegesít senki. Bár most csak az a lány arca ugrik be és rémképek az estéről. Félek, hogy elrontok valamit, és ha van valaki aki semmitől fél - az én vagyok. Viszont most egy rossz lépés és talán mindent elrontok. 
A füvön magam elé nézve futkározok, edzek és nem gondolok semmire csak arra, hogy ha mindennap reggel és délután is kijövök dolgozni akkor lesz-e elég erőm az EB meccsekre. És persze, hogy lesz. Én vagyok Dzsudzsák Balázs, akit senki nem tud megzavarni. Még egy hülye liba se, akit valamilyen furcsa módból kezdek kedvelni. 

Három órakor szabadulok el az edzésről, ami miatt korgó gyomorra esek haza a Budapesttől 200 kilométerre levő Nyírlugosra. Lezárom a kocsit majd azonnal a konyhába rohanok.
- Mondd, hogy kész az ebéd - mondom és azonnal hallom is a hasam esdeklő operáját. Anya mosolyogva bólogat majd ki is szedi számomra a főételt: tyúkhús leves. A kedvencem, főleg amikor anya csinálja. Boldogan mosolyogva enni kezdek. A levestől egyből teli leszek, ezért jóllakott puszit nyomok anya arcára, megköszönöm az ételt majd a szobámba megyek, ami lassan megfelelne egy vendégszobának. Üres falak, egy dolgozó asztal, két szekrény és az ágyam. Kiskoromban tele volt poszterezve, a legjobb focisták képei díszítették a falat, de mióta nem lakok itt, így nincs sok értelme feldobni. Ledőlök az ágyamra majd az ölembe veszem a laptopomat. Nézzünk filmet estére. 
- Hm, mi lenne, ha valami ijesztő horrort néznénk? - kérdezem magamtól majd elvigyorodok a bajszom alatt. 

Pontban 6 órakor kelek fel az ágyról. Hogy mit csináltam eddig? Feküdtem, ejtőztem, aludtam, ja és lefoglaltam a jegyeket az esti filmre. Magamban konstatálom, hogy nagyon ravasz vagyok, majd halkan nevetve sétálok a szekrényemhez, amelybe már előző napokban belepakoltam azt a néhány ruhámat amit hazahoztam. Egy egyszerű fehér inget és egy szürke farmert választok ki és magamra öltöm. A hajamat egyszerűen belövöm ahogy szoktam, majd elteszem a tárcámat és a telefonomat a zsebembe. A tükör elé állok majd befújom magam és inspiráló szövegekkel nyomom fel a magabiztosság mérőmet:
- Te aztán nagyon jó vagy! 
- Ember, szeretnék úgy kinézni mint te! 
Felnevetek majd megrázom a fejem. Hülye vagy, Dzsudzsák, és mindez csak egy csaj miatt!
- Majd jövök! - szólok be a szüleim szobájába majd meg se várom, hogy mit reagálnak csak felveszem a cipőmet és elindulok a kocsimhoz. 
A megszokott úton haladok, közben nem hallgatok se zenét, se rádiót. Csak az agyam forog, de az nagyon. 
A GPS jelez amikor le kell fordulni, majd egy kisebb, szűkebb, de nyugodtabb utcába keveredek, ahol Brigi lakik. Egy közepes nagyságú ház előtt parkolok le majd a bejárati ajtóhoz megyek és becsöngetek. A kezemben egy csokor rózsa van, amit még anyával vetettem reggel, hogy ne üres kézzel jöjjek. 
Az ajtót az a kisfiú nyitja ki, aki a hazaérkezésem napján ott volt Ádámékkal a régi pályán. Felnéz rám majd le is sokkolódik. A háta mögött megjelenik Brigi, aki most egy fekete hosszú, bokáig érő szoknyát és egy szürke toppot visel, ami remekül kiemeli az adottságait. Próbálom elvenni róla a tekintetemet majd átnyújtom neki a rózsát és inkább leguggolok a kisfiú elé. 
- Hé, kisöreg! Emlékszel rám? - kérdezem mosolyogva, Tomi pedig bőszen bólogat. Aztán még beszélgetünk egy pár szót arról, hogy ő is focista lesz, ha felnő és szeretne ő is a hetes mezben játszani. Megígérem neki, hogy ha ügyes lesz, akkor neki adom az egyik régebbi mezemet, aztán elindulunk az utcára. Kinyitom a kocsim ajtaját a lány előtt majd én is beülök.
- És hova megyünk? - kérdezi de én csak szótlanul beindítom a motort és kitolatok a feljáróról. Félszemmel figyelem, miközben engem néz majd elmosolyodik. Felvont szemöldökkel kissé felé fordulok.
- Hé, te tudsz mosolyogni? 
Felhúzza az orrát majd előre néz.
- Nekem legalább jól áll a mosoly. De a te paraszt bajszoddal, hát haver, nem igazán a nők kedvence - mondja, majd elgondolkodik. Talán rájött, hogy még sem áll nekem olyan rosszul a bajusz. Végigsimítok a fent említett "testrészemen" majd elnevetem magam. 
- Paraszt bajusz? - kérdezem vigyorogva majd újra az útra figyelek. 
- Igen. Tök cuki, meg minden, de... mindegy - szólal meg majd elhallgat és hátrahajtja a fejét. Pillái verdesik a szemöldöke alatti kis részt, ahogy a kocsi plafonját figyeli. 
Kis idő múlva leparkolom a kocsit a kis erdős részen. 
- Megérkezünk - szólalok meg, ő pedig előre nézve kiegyenesedik. Az arcán meglepődöttség és valami furcsa érzelem jelenik meg. Felém fordul majd felvonja a szemöldökét.
- Most kihoztál az erdőbe, hogy megölj? Mert akkor inkább elszaladok - mondja én pedig felnevetek. Kiszállok a kocsiból majd kinyitom előtte az ajtót. Kiszáll, majd körülnéz. 
- Elhoztalak vacsorázni - felelem majd a csomagtartóhoz megyek és kiveszem belőle a pokrócot és a kosarat. Átveszi tőlem a pokrócot majd beljebb megyünk. Az erdő közepén egy kisebb tó foglal helyet, mi pedig a parthoz közel terítjük ki a pokrócot és ülünk le. Kipakolom a szendvicseket és az üdítőket majd beszélgetni kezdünk. 
Jó látni, ahogy ez a kissé goromba lány mosolyog, és be kell vallanom, hogy egész jól áll neki. 
- Direkt hoztál ilyen kis takarót? - kérdezi én pedig elmosolyodik. A szemei a számra tévednek, majd azonnal el is tekint róluk. 
- Ülve elférünk rajta, az meg már csak rajtad múlik, hogy fekszünk is-e majd - mondom vigyorogva ő pedig hozzám vág egy kisebb követ. Nevetve felkiáltok majd tovább eszünk.
Rengeteget nevetünk és beszélgetünk az este folyamán, majd amikor megcsörren a telefonom ébresztője, csak akkor észlelek rá, hogy lassan indulnunk kellene. Az orrom alatt elvigyorodok, arra gondolva, hogy még mennyi minden vár ránk ezen az éjszakán. Brigi a tavat figyelve vár miközben elkezdem lassan csomagolni a cuccokat. 
- Kérdezhetek valamit? - szólalok meg hirtelen. 
- Azt hiszem nem kell engedélyt adnom rá - mondja majd kissé elmosolyodik. Nagy levegőt veszek majd kimondom ami böki már egy ideje a csőrömet.
- Kedveled Kádárt? 
Kissé megakad a szőlő a torkán majd lenyeli és a szemeimbe néz.
- Kedvelem.
- És lefeküdnél vele? - kérdezem hirtelen, ő pedig elvörösödik a kérdésemtől. A karomra csap vékony, de erős kezével. 
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Minek nézel te engem, egy ribancnak aki már az első randi után szétteszi a lábait? - kérdezi, de elneveti magát. Nem vesszük komolyan, nem is azért kérdeztem, hogy megsértsem vele, viszont tudnom kell a választ. Majd visszatérek rá később. 
- Na, gyere, kezdődik a film - kapom el a karját és felhúzom. Direkt húzom meg erősebben, így szorosan a mellkasomhoz nyomódik. Egy ideig gondolkodok, majd az arcára teszem a tenyeremet. A szájára pillantok, amik elnyílnak, ő pedig lehunyja a szemeit. Elvigyorodok majd halkan elnevetem magam. 
- Emlékszel mit mondtál? Hamarabb fogsz sírni látni, mint én téged meztelenül - suttogom a fülébe ő pedig mérgesen elhátrál tőlem.
- Nem fogsz meztelenül látni! - mondja harciasan miközben bepakolunk a csomagtartóba.
- Pedig szeretnélek, ahogy Isten megteremtett.
Szélesen elvigyorodik.
- Valakiben egy modern Petőfi veszett el. 
Felnevetek majd beszállunk a kocsiba és elindítom a motort. 

20 perc alatt érünk a mozi elé, ahol már gyülekeznek a nézők. Nincsenek sokan, talán azért mert ezt a filmet kiáltották ki az év legijesztőbb filmjének. 
- És mit nézünk? - érdeklődik a barna hajú lány amikor kiszállunk a járműből. Lezárom azt majd elindulunk a mozihoz. Brigin látszik, hogy mennyire zavarja az, hogy mindenki minket néz, én pedig kedvesen mosolyogva nézek körbe. Az emberek néznek, és? Talán beszélnek is rólunk, de csak mi tudjuk, hogy egyébként semmi közünk egymáshoz. A célom az, hogy meggyőzzem ezt a lányt, hogy igenis kedvel engem! 
- Mondd már el, hogy mit nézünk! - kéri és megszorítja a kezem. Lepillantok és elmosolyodok. A jegyárushoz megyünk, ahol kikérem a jegyeinket, Brigi pedig nagy szemekkel vizslatja a mai filmek sorát. Mára csak ez az egy film van kiírva, így amikor Ő elolvassa a címét, látom, ahogy fokozatosan sokkol le. Örömittasan elmosolyodok majd elkapom a kezét és bemegyünk a filmre.

- Mindjárt kezdődik - szólalok meg izgatottan, miközben leülünk a székeinkbe. Brigi a "elmész te a picsába" arccal néz rám, amit már az első találkozásunkkor is felismertem. Elmosolyodok majd átvetem a kezemet a vállán így elég közel kerülünk egymáshoz. 
- Remélem valami nagyon kemény horror lesz - néz rám félig vigyorogva. Megvonom a vállam majd lassan elkezdődik a film.
Az eleje nem vészes. Csak aztán amikor már a hetvenkilencedik jumpscare tűnik fel előttünk, akkor már kezdek félni. Én, aki amúgy semmitől se fél. Brigi többször is a karomhoz kap az ijesztő részeknél, de aztán el is veszi onnan. Felsóhajtok majd bedobok a számba egy kukoricát és tovább nézem a filmet. Egy unalmasabb résznél Brigi hirtelen a vállamra hajtja a fejét majd ott is marad a film végéig. Bevallom nem merek mozogni, csak nézem, ahogy a feje a vállamon pihen. A film így már nem is olyan rémisztő, és nem is nézem. 
- Elég jó film volt - jegyzem meg amikor már a kocsihoz megyünk. Brigi félmosolyra húzza száját.
- Nem is nézted. Engem bámultál végig - mondja én pedig megtorpanok. Azt tettetem, hogy a kulcsomat keresem, pedig csak azon gondolkodok, hogy túl sokat tud rólam. 
- De néztem! Csak idegesített, hogy a fejedet a vállamra hajtottad - vágok vissza majd kihúzom magam. Brigi halkan felnevet majd megcsapja a karomat. Mosolyogva nyitom ki előtte az ajtót majd miután beszállt én is a saját felemre megyek. Elindítom a kocsit majd hazaviszem a lányt. 
A bejárati ajtó előtt állva beszélgetünk még egy kicsit, majd a búcsúzásra kerül a sor.
- Köszönöm a mai napot. Ha egy kicsit elengeded magad, akkor nem vagy olyan nagy seggfej, mint máskor - mondja csipkelődve és megböki az arcomat. Elkapom a kezét majd közelebb húzom magamhoz. Nagyokat pislogva néz engem én pedig biccentek majd ellépek tőle.
- Jó éjt, Brigi! - szólalok meg majd egészen a kocsimig megyek. Brigi fáradtan, de halványan mosolyogva int, majd eltűnik a fehér faajtó mögött.